Ahogy Zsanett átélte:
Megismerkedésünk éve meghatározó volt számomra. Igazából mindegyik az, de ez különösen, mivel megismertelek és sok mindenben megváltoztattad a gondolkodásomat ami úgy tűnik így is marad! (Pedig féltem,hogy csak egy fellángolás lesz a sok közül)
Mikor odakerültem hozzád nagyon nehéz időszakom volt. A két legnagyobb félelmem is bekövetkezett, meghalt a kutyám, és korházba is kerültem fulladás miatt. A kutyám elvesztése iszonyatosan megviselt mèg a mai napig is megvisel ha beszélnem kell róla. Igazából a halála elötti 1 évem azzal ment el vele kapcsolatban, hogy folyton aggódtam, hogy mikor hogy veszi a levegőt, miért szuszog, vagy épp mièrt nem. Ha felriadtam álmomból minden alkalommal ellenőriztem,hogy él-e. Egyszóval aggódtam minden pillanatban.
Közvetlen elötte egy kissebb autóbalesetem volt. Majd elmentem erre a Szekérhúzó fesztiválra, ahol jól meghúztam azt a szekeret és jól be is kerültem másnap a kórházba. Ami szintén nagy félelmem volt. Nem akartam, hogy beteg emberek között legyek és volt egy nő utolsó óráit is végig kellett néznem ami szintén nagyon megviselt. Akkor eldöntöttem, hogy muszáj segítséget kérnem, mert nem megy egyedül. Nagyon sok testi tünetem volt, iszonyatosan szédültem, folyton bizsergett a kezem, a lábam, szemcsés volt a látásom, a pulzusom az egekbe szökött.
Pánikbetegségre fogták. Már volt szerencsém hasonlóhoz. Persze miután ezt megállapították én jól elhittem nekik és ezzel jött a többi fóbiám. Halálfélelmem volt, betegesen figyeltem magam, hogy épp mikor mit produkál a testem, nem utaztam egyedül se tömegközlekedéssel, se kocsival, nem sétáltam egyedül, gyógyszerek mindig voltak nálam.
Majd jöttél te és bemutatkozás után a második mondatod az volt, hogy ”…nem vagy te pánikbeteg! Láttam már pánikbetegeket, de te nem úgy nézel ki mint aki az!”
Azóta jöttem helyre, kaptam vissza a szabadságomat.
Jövök megyek a városban emberek között, tömeggel, tömegben, kocsival, egyedül és semmi bajom. Nagyon örülök ennek! Köszönöm. A testi tüneteim kb. 90 százaleka elmúlt. A maradék 10 az a szédülés ami van ugyan, de közelsem annyira durva mint rég és nem is foglalkozom vele annyit! Szóval köszönöm.
Az emberi kapcsolataim minősége az elmúlt időszakban sokkal mélyebb lett. Anyuval most kezd rendeződni, többet nevetünk, felszabadultabbak vagyunk és én sokkal elfogadóbb vele szemben! Apuval mindig jobban meg tudtam beszélni a dolgokat, vele őszintébben tudok beszélgetni, cserébe kevesebbet és már tudom, hogy sokszor megbántottam őt, amikor valamit nem mondtam el neki szemtől szemben, hanem csak anyun keresztül tudta meg, hogy épp mi van velem. A barátaimmal szemben szintén elfogadóbb vagyok és ők is velem.
De a legdurvább változás a páromon mutatkozik meg. Mélyebb a kapcsolatunk, több a türelmünk, többet nevetünk. Ha nézeteltérés van nem ordítunk és vágunk egymáshoz mindent. Tartalmasak a beszélgetéseink és jobban tolerálom az olyan dolgait amik számomra elviselhetetlenek. A szexuális életünk is sokban javult! Köszike 🙂
Másrészt ami bennem változott, megtaláltam azt a hobbit/munkát amit szeretek csinálni és amiben adhatok valamit, amitől a nők jobban érzik magukat. Következő lépésem, hogy tudjak magamnak egy kis szalont üzemeltetni. A céljaim között van, hogy csináljak egy olyan iskolát amivel ezt megtudom valósítani.
Nyugodtabb lettem, elfogadóbb, nyitottabb,
Kicsit kezdem visszakapni a régi Zsanit aki folyton mosolyog, pörög és pozitív mindig!
Szóval Beám, amit tőled kaptam az felbecsülhetetlen!
EGY CSODA VAGY!
Köszönök mindent!
Nagyon tetszik az amit ,olvastam. Én kicsit pánikolok,S nagyon szètszórt vagyok,leginkább erre szeretnèk valami megoldást,hogy ne legyek ,szètszórt,de mindent elolvasom,èrdekelnk dolgok,s mindenből tanulok valamit, Üdv. Irèn
Kedves Irén!
Örülök, hogy tetszik amit olvastál, és arra bíztatlak, hogy merd elhinni a pánikmentes élet valóságát. 🙂
Számos esetben konzultáltam már, ahol az egyik fő tünet a pánik valamilyen formája volt, és mindig találtunk megoldást. Az eredmények a gyors és teljes feloldódástól a fokozatos egyensúly megtalálásáig változóak voltak.
Az egyik meghatározó kérdés mindig az volt, hogy milyen életeseményhez köthető az első pánikkal kapcsolatos tapasztalás? Gondolhatnánk azt, hogy azért, mert az a fő ok, de valójában a legtöbb esetben ez nincs így.
Ez az esemény csupán rámutat egy jóval korábbi eseményre (legtöbbször gyermekkori, de nem előírás, volt már korábbi felnőttkori élmény is kiváltó ok), ami egy érzelmileg nehezen feldolgozható lenyomatot hagyott, akár úgy is, hogy adott pillanatban fel szem tűnt mennyire nehéz megélni. Ilyen érzelmileg terhelt időszakban a „túlélés”, a „legyünk már mielőbb utána” hajtóereje elfedi a negatív érzéseket, amik később más formában jelennek meg.
Amikor kiderül ez a korábbi ok, akkor annak a rögzült diszharmónikus állapotát megszüntetve a pánik tünetei elmúlnak vagy jelentősen csökkenek. Ha a pánikon kívül egyéb kísérő tünet van, akkor azokra is jótékony hatással van ez a módszertan.
Legyen csodás napod!
Szeretettel, Bea